„Naiv ember volt az, aki azt hitte botor, jóindulatot feltételező fővel, hogy Aranyosi Péter, az egyesek által humoristának mondott szélsőséges figura belátja, milyen tarthatatlan volt a rasszista cigányozása a Partizán nevű csatornán, és bocsánatot kér. Mondjuk az sem lett volna a valóságtól s a demokratikus kívánalmaktól elrugaszkodott fejlemény, ha a műsorvezető, Gulyás Márton teszi meg ezt. Már csak azért sem lett volna indokolatlan ez a gesztus részéről, mert ő volt az, aki mosolyogva, kedvtelve, metakommunikációs eszközökkel biztatta is beszélgetőpartnerét a sok diszkriminatív, a roma közösséget súlyosan megalázó szöveg zavartalan folytatására. Annyira tetszett a szélsőbaloldali aktivista múltú riporternek a többi rasszista és terroristasimogató hadoválás, hogy jelezte ezt, és lelkesen meghívta máskorra is az álhumoristát.
Ehhez képest vágni lehet a csöndet a témában, és a szereplőknek esze ágában sincs kiköszörülniük a rasszista csorbát. Ez a logika szabályai szerint viszont azt jelenti, hogy szívósan ragaszkodnak a meglehetősen bűzhödt, demokráciaidegen rasszizmusukhoz. Aranyosi elvtárs pedig fenntartja azt, hogy az általa ledakotázott cigányok miatt nem lehet a miskolci moziban az első három sorba ülni, mert továbbadják a tetveket.
Szintén kiérdemelte a rasszizmustámogató kétes dicsőségű címet a Társaság a Szabadságjogokért nevű sorosista, sóhivatalszerű álcivil szervezet. A TASZ-t a botrányos eset óta próbálja a Hír TV reagálásra bírni, hisz ők tüntették ki Gulyás Mártont a társadalmi egyenlőség érdekében kifejtett munkássága miatt.
Az emberi jogok éber liberális őrei azonban azóta egyszerűen nem hajlandók szóba állni a televízió munkatársaival.”